10. A show

Ha a gyülekezeti alkalmakról elmaradoznak a hívek, a lelkészek a híveket hibáztatják. Vádolják őket, amiért eltávolodtak Istentől, elhanyagolják az alkalmakat, hogy nem vesznek részt a programokban, de csak igen ritka, hogy a lelkész a saját munkájában keresné a problémát. Az ilyen lelkészeket jobban érdekli a látszat, mint az, hogy felfedezzék, valójában mi az oka a helyzetnek.

Vannak gyülekezetek, ahol fontos, hogy a tag sose fejezze ki azokat az érzelmeit, amelyek negatívok. A vezetőket nem érdekli, hogy az ember úgy igazából hogyan érzi magát, milyen belső harcai vagy szükségei vannak. Ha esetleg beszélne a negatív érzéseiről vagy gondolatairól, akkor az gyengeségként lenne kezelve. Mármint nem a negatív érzés vagy gondolat lenne a probléma, hanem maga a kibeszélése. Olyan valakinek néznék, aki nem elég lelki ember és „testben jár” „test szerint él”. Az egyetlen segítségként és megoldásként szerintük az szolgál egy ilyen tag számára, hogy imádkozzon, és még közelebb kerüljön Istenhez. Legjobb esetben ilyen mondatokat fog kapni: „Imádkozz, és az Úr megoldja!” „Te csak légy csendben és várj az Úrra” esetleg: „Dicsőség az Úrnak!” „Halleluja” Az élet problémáira és a lelki küzdelmekre nagyon egyszerű válaszokat és megoldásokat ismernek, a problémák gyökerei is nagyon le vannak szűkítve. Vallják, hogy akik igazán hisznek, azok mentesek a gyengeségektől, ha pedig valaki nagyon szent, akkor a problémák is elkerülik. Olyan világban akarnak élni, amelyikben nincs semmi más, csak nagyszerű igehirdetések és gyors imák.

Az emberek olyan tanácsokat kapnak, amelyek arra sarkallják őket, hogy az igazi szükségleteiket és érzéseiket mellőzzék, figyelmen kívül hagyják és feláldozzák őket egy látványos, de hamis békességért. Gyakran amikor azt mondogatják egymásnak, hogy: „csak el kell mondanod az Úrnak a problémádat” igazából azt jelenti: „ne mondd el nekem!” vagy hogy „ne mondd ki hangosan!”

Ha például valaki depressziós, akkor nem a depresszió lesz a probléma, és az illető nem olyan valakivé válik, aki segítségre szorul, hanem maga a személy válik problémává, egy olyan emberré, aki távol van Istentől, bűnben él. Egy keresztény csakis boldog lehet, ha meg nem az, akkor azért nem, mert nincs hite.

A show-okhoz tartozhat az is, amikor bizonyságtételre sarkallják a hívőket, és azé lesz köztük a legnagyobb dicsőség, aki bűnösebb múltról számolhat be. Minél szörnyűbb dolgokat tett (a leggyakoribbak: drogozás, alkohol, paráznaság, rockbanda) és minél bűnösebb volt, annál legendásabbak léphet fel. Ők a bizonyítékai annak, hogy a „világban” való élés milyen szörnyűséges, és hogy a csoporttal való találkozás mekkora szabadulást jelent.