Számukra a tapasztalati világ csak két részből áll, és minden a világban e
két kategóriák valamelyikébe sorolható: a tiszta és a tisztátalan. Az abszolút
jó és az abszolút gonosz. Akárcsak a kezdetek kezdetén: a jó és a gonosz
tudásának a fája.
A tiszta kategóriába természetesen az tartozik, ami nem mond ellent a
közösség ideológiájának.
A doktrínák és a szabályok sokkal fontosabbak, mint a tapasztalatok, de
fontosabbak, mint maguk az emberek. Az emberi tapasztalatok is úgy vannak
beállítva, magyarázva, vagy éppen alakítva, hogy a doktrínákat támasszák alá.
Akár a közösség történelmét is képesek úgy magyarázni, hogy a tanítások
logikájának feleljenek meg, és Isten akaratával magyarázhassanak meg minden
döntést, minden sikert, minden balszerencsét.
Egy ilyen szervezetbe tartozó ember annyira fekete-fehéren gondolkodik,
hogy bármilyen eszmecsere vagy vita meddő. Csak a saját doktrínáján belül
gondolkodik és annak logikáján belül forog körbe, képtelen megérteni a másik
ember álláspontját. Istent is egy kis dobozban tartja, csak a saját
felfogásának keretein belül tudja elképzelni őt, vagyis ami a doktrínáiban
nincs benne, arról mérlegelés nélkül és indulattal kijelentheti, hogy nem igaz.
Minden problémára egyszerű, kész válaszai vannak, mert az élet minden területét
hálóba fonta és kis csomagocskákat készített belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése