A keresztény
abuzív közösségek vallják és tanítják az alapvető keresztény igazságokat,
legalábbis elméletileg és látszólag. Gyakorlati tanításaik – amelyek
meghatározzák az élethez, önmagukhoz való hozzáállásukat és a viselkedési
mintájukat –, sokszor csak néhány kontextusából kiragadott igeversre épülnek
fel, és ezeken lovagolnak. Ezek a kedvenc igeversek akár ószövetségiek is lehetnek, amelyeket Isten egy
specifikus helyzetben, bizonyos embereknek, specifikus céllal, a saját
kulturális, történelmi és felfogásbeli kereteik közt mondott. Azok a
történetek, amelyek összességükben, kontextusukban olvasva mondanivalójuk által
örök értékeket próbálnak közvetíteni, horoszkóp szintre alacsonyítatódnak, vagy
csak egy szabályokat tartalmazó kézikönyvre.
A memorizált és
idézgetett igeversek vagy igevers foszlányok azt a benyomást keltik, hogy a
tanítás vagy a felfogás hiteles, és hogy nem utolsósorban keresztény.
Sok bibliai
fogalom új értelmezést nyer a csoporton belül, ezekkel a bibliai szavakkal „szentesítenek”
tanításokat. Zsargonjuk a csoporton belüli kívülállók számára érthetetlen marad.
Ezeknek a klisé szavaknak a használata számukra is betokosítja, redukálja, vagy
éppen blokkolja a megértést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése